...avagy a növényekkel való textilfestés csodái:)
Az elmúlt napokban kísérletezgettem festésfronton, kipróbáltam néhány a szakirodalom szerint bevált receptet. Mit ne mondjak, nagyrészt még véletlenül se olyan lett a végeredmény, mint a papírforma szerint kellene. Azért nem búslakodom, mert igen jó kis színeket sikerült rittyentenem:)
Sajnos a szakirodalom elsősorban a gyapjú természetes festésével foglalkozik. Mivel tudom, hogy a növényi festékek más-más színt, de legalábbis más árnyalatot produkálnak a gyapjún és mást a növényi alapanyagból készült textileken, mindig nagy várakozással tekintek egy-egy festés végeredménye elé.
Vajon ugyanazt sikerül elővarázsolnom lenen és pamuton is, mint elődeinknek a gyapjún sikerült, vagy valami teljesen mást?
Íme néhány kísérlet és eredményük:
Kezdjük mindjárt a diófa barkájával, ami szárítva sárga festéket ad. Na de milyet adhat frissen?
Kipróbáltam és jelentem lenvásznon közepesen sötét semmilyet:))) Meghatározhatatlan valami lett a végeredmény, még szürkének se nevezném:(
Ugyanakkor a pamutfonalat barnára festette, igaz elég felejthető árnyalatúra. Ráadásul barna színt bármikor elő lehet varázsolni a növényekből, ezért maradtam a hímzővászonnal történő kísérletezgetés mellett:).
Mindenféleképpen valami használható színt akartam kotyvasztani, ha már annyit hajolgattam a lepotyogott barkák miatt, ráadásul néhány órát főzőcskézni is kellett...
A friss dióbarka csalódást okozott:(
Feltuningoltam hát némi fűzfalevéllel meg borostyánbogyóval a levet és ez lett belőle:
Ahogy a neve is mutatja, szép folyamihomok színt kapott a vászon
Persze ez sem nevezhető igazán szép színnek, de hímzés alapanyagként megállja a helyét:) Itt egy szerkesztetlen fotó róla, a teljes élethűség kedvéért:
Mintha a Körös partján sétálnánk:)
Jelenleg szárad néhány kilónyi dióbarka, majd mutatom mire jutottam velük:)
S ha már barka, kipróbáltam a nyírfáét is. Na persze fenti előzmények után nem fűztem nagy reményeket az egészhez, de a muszáj nagy úr:)))
Állítólag rózsaszínre fest a nyírfa barkája
Kissé lelohasztotta a kedvem, hogy fél délután alatt mindössze 2 befőttesüvegnyit sikerült összevadásznom. Már értem, miért írja Kemendi Ágnes: "...
kis mennyiségben a barkája is használható...":))
No de rohadt kíváncsi természet vagyok, ezért fél napi főzés/!/ után már lógattam is a hímzőfonalat a festőlébe. A végeredményen meg majdnem elsírtam magam, ahogy Zelnicénél már írtam korábban: híg emberi ürülékre emlékeztető színt sikerült kicsalogatnom a barkákból:)
Csakhogy nem én lennék, ha nem próbáltam volna ki a hímzővásznat is /ugyebár más színt fest pamuton és mást lenen egy-egy növény:)/ és győztem:))) Gyönyörű, világos barackvirág színű lett a vászon. De nem rózsaszín, márpedig én azt akartam, méghozzá mindenáron. Úgyhogy némi erdeibogyós utókezelést kapott az anyag és ez lett a végeredmény:
Na jó, inkább fáradt rózsaszín - de szerintem gyönyörű:)))
Szerkesztés nélkül:
Meg is van az újabb kedvenc szín:)
Menet közben kiderült, hogy az eredeti barackszín nem igazán tartós. Sajnos, mert jó lett volna bővíteni a repertoárt vele:(
Végre volt némi sikerélményem, ezért újabb festőleveket kevertem, de ezekről majd legközelebb írok:)
