Ember tervez...

...avagy a növényekkel való textilfestés csodái:)

Az elmúlt napokban kísérletezgettem festésfronton, kipróbáltam néhány a szakirodalom szerint bevált receptet. Mit ne mondjak, nagyrészt még véletlenül se olyan lett a végeredmény, mint a papírforma szerint kellene. Azért nem búslakodom, mert igen jó kis színeket sikerült rittyentenem:)

Sajnos a szakirodalom elsősorban a gyapjú természetes festésével foglalkozik. Mivel tudom, hogy a növényi festékek más-más színt, de legalábbis más árnyalatot produkálnak a gyapjún és mást a növényi alapanyagból készült textileken, mindig nagy várakozással tekintek egy-egy festés végeredménye elé.
Vajon ugyanazt sikerül elővarázsolnom lenen és pamuton is, mint elődeinknek a gyapjún sikerült, vagy valami teljesen mást?

Íme néhány kísérlet és eredményük:
Kezdjük mindjárt a diófa barkájával, ami szárítva sárga festéket ad. Na de milyet adhat frissen?

Kipróbáltam és jelentem lenvásznon közepesen sötét semmilyet:))) Meghatározhatatlan valami lett a végeredmény, még szürkének se nevezném:(

Ugyanakkor a pamutfonalat barnára festette, igaz elég felejthető árnyalatúra. Ráadásul barna színt bármikor elő lehet varázsolni a növényekből, ezért maradtam a hímzővászonnal történő kísérletezgetés mellett:).
Mindenféleképpen valami használható színt akartam kotyvasztani, ha már annyit hajolgattam a lepotyogott barkák miatt, ráadásul néhány órát főzőcskézni is kellett...

A friss dióbarka csalódást okozott:(

Feltuningoltam hát némi fűzfalevéllel meg borostyánbogyóval a levet és ez lett belőle:

Ahogy a neve is mutatja, szép folyamihomok színt kapott a vászon

Persze ez sem nevezhető igazán szép színnek, de hímzés alapanyagként megállja a helyét:) Itt egy szerkesztetlen fotó róla, a teljes élethűség kedvéért:

Mintha a Körös partján sétálnánk:)

Jelenleg szárad néhány kilónyi dióbarka, majd mutatom mire jutottam velük:)
S ha már barka, kipróbáltam a nyírfáét is. Na persze fenti előzmények után nem fűztem nagy reményeket az egészhez, de a muszáj nagy úr:)))

Állítólag rózsaszínre fest a nyírfa barkája

Kissé lelohasztotta a kedvem, hogy fél délután alatt mindössze 2 befőttesüvegnyit sikerült összevadásznom. Már értem, miért írja Kemendi Ágnes: "... kis mennyiségben a barkája is használható...":))
No de rohadt kíváncsi természet vagyok, ezért fél napi főzés/!/ után már lógattam is a hímzőfonalat a festőlébe. A végeredményen meg majdnem elsírtam magam, ahogy Zelnicénél már írtam korábban: híg emberi ürülékre emlékeztető színt sikerült kicsalogatnom a barkákból:)

Csakhogy nem én lennék, ha nem próbáltam volna ki a hímzővásznat is /ugyebár más színt fest pamuton és mást lenen egy-egy növény:)/ és győztem:))) Gyönyörű, világos barackvirág színű lett a vászon. De nem rózsaszín, márpedig én azt akartam, méghozzá mindenáron. Úgyhogy némi erdeibogyós utókezelést kapott az anyag és ez lett a végeredmény:

Na jó, inkább fáradt rózsaszín - de szerintem gyönyörű:)))

Szerkesztés nélkül:

Meg is van az újabb kedvenc szín:)

Menet közben kiderült, hogy az eredeti barackszín nem igazán tartós. Sajnos, mert jó lett volna bővíteni a repertoárt vele:(

Végre volt némi sikerélményem, ezért újabb festőleveket kevertem, de ezekről majd legközelebb írok:)

Még mindig vásznak meg egy kis ábrándozás:)

Íme a hímzővásznak, amiket csak ma tudtam fotózni. Nagyon tetszenek, egész nap nézegettem, simogattam őket mikor a közelükben jártam és már nevet is adtam nekik:)

Őt szárított erdei bogyók keverékéből hoztam össze, elég bizarr lett a végeredmény. Lehet, hogy pont ezért tetszik olyan nagyon:)

'Fekete gyémánt'

Ez nagyon finom, púderszínű, igazán kislányos szín lett, vöröshagyma segítségével: 

'Korall'

Őt tegnap már láthattátok, csak nagyon sápatag volt a fotón. Ma újra lefényképeztem:

'Vanília'

A következő 'páciens' a tegnap már szintén mutatott mentás festés maradék színezékével készült, kicsit halványabb lett. Olyan alap-military színe lett, ezért a neve:

'Lopakodó' :)))

Most mutatok valamit érdekeset - legalábbis számomra az:) Azért szeretem a növényi festékkel való bíbelődést, mert még akkor is érik meglepetések az embert, amikor már tutira kikeverte a színt és a próbafestéssel is elégedett:) Így jártam a mentával történő festés során, a növény illóolaja helyenként foltokat hozott létre. Például ilyen halacskát:

Az eredeti színt lebutítottam kissé, hogy jobban látszódjon a folt:)

Sajnálatos, de tény, hogy a lilahagyma gyönyörű színe festékként közönséges barnává retardálódik, így az alapfestés nem nagyont tetszett véle. Muszáj volt továbbfejlesztenem, ebből:

...ez lett, nagyon-nagyon tetszik és egyik kedvenc hegységemről neveztem el:

'Esterel'

S ha már a Riviéránál tartunk, megörökítettem egyik kedvenc növényem virágát is - igaz nem hímezve, hanem hímzővászonra festve:

'Mimóza'

Fölöttébb fájlalom, hogy míg délebbre eső olasz és francia tájakon már elvirágzóban vannak a mimózafák /az én egyetlen féltve őrzött példányomat kinyírták a kőművesek a házfelújításkor/, addig nálunk még mindig mínuszok röpködnek és hófoltos a kert:(

Mivel se pénz, se idő nincs arra, hogy melegebb éghajlatra vounljunk, a múltból merítek erőt míg hozzánk is megérkezik a várva várt tavasz. Ha van kedvetek tartsatok velem egy virtuális nyaralásra egyik kedvenc helyemre, a francia Riviérára:

Azúrpart - vajon miről kapta a nevét?:)))

Menton - a Cote d'Azur kapuja, világhírű citromáról és a helyi kispiacon 1,5 - 2 euróért lehet a halászoktól a rák kilóját venni:)

A lakóautós nyaralás előnyei: reggel csak pár métert kell sétálni, hogy még a turisták előtt fürdőzhessünk. Sajnos a hatóságok egyre kevésbé tűrik a vadkempingezést:(

A parfüm fővárosa madártávlatból...

...és közelről. 3 nagy parfümgyár van Grasse-ban, naná, hogy mind a hármat meg kellett nézni:)

Azt a kis vityillót elfogadnám...

Dávid és Góliát:)

A fantasztikus francia konyha - a nyaralóhelyek éttermeiben az árak is azok, az adagok meg fantasztikusan kicsik. Érdekesség, hogy Monaco-ban a Forma-1-es futam alatt átszámítva 140 forintért lehetett hot-dogot kapni. A nyilvános WC használatáért viszont 1 eurót kértek. Igaz, hogy addig nem engedett be a vécés hölgy, amíg a szemem láttára végig nem csutakolta a helyiséget...

Az igazi Provance - valahol a Lubéron lankáin:) Ezen a tájon játszódik Peter Mayle regényeinek nagy része... többek közt a Bor, Mámor, Provance

Naplemente az Esterel hegység lábánál. A parton a helyi lakosok pihengetnek, miután a turisták visszatértek a szállásukra:)

Hát mára ennyi, a későbbiekben hozok még képeket az utazgatásainkról, ha valakit érdekelnek:)

Festett hímzővásznak...

Végre, végre, végre újra pepecselhettem, nem is keveset:) Volt itthon néhány négyzetméternyi zavaróan fehér hímzővászon, meg akadt még a tavaly elraktározott festőnövényekből is. Így aztán nagytakarítás helyett a hétvégét főzőcskézéssel töltöttem.
Az ételek mellett ez rotyogott még a tűzhelyen:

A 30 literes fazekamban készítettem elő a vásznat

90 perc előfőzés, öblítés, 120 perc pácolás /szigorúan csak timsóval, mérgeket nem használok/, majd újabb öblítés után végre következhetett a festés.

Vörös- és lilahagyma, kanadai aranyvessző, menta és erdei bogyók keveréke adta a színezőanyagokat. Ezek szépen kifőtték magukat, mialatt "gyorsan" feldaraboltam a még nedves hímzővásznat.

Ezután mind ment a maga fazekába, vagy tepsijébe és alapos melegítés után magukra hagytam őket éjszakára.

Ma délelőtt pedig jöhettek az utómunkálatok: ahol szükségét éreztem újrafestettem, volt amit a sütőben "márványoztam", vasalás-mosás-öblítés-vasalás és végre jöhetett a fotózás.

Pontosabban jöhetett volna, mert a kora délután végre kibújó napot 3 óra magasságában fekete fellegek takarták el és szabályos hózáporban lehetett részünk:(

Később újra kisütött a nap és tudtam néhány képet készíteni, de nem mindenről. Azért van néhány fotó a vásznakról, a többit pedig holnap pótolom:

Ezek az aranyvesszővel színesedtek...

...a jobboldali nem fehér ám, majd holnap újrafotózom

Ezek a hagymákkal készültek...

...ez pedig a mentával

A többieket holnap majd hozom, most még néhány képet szeretnék megmutatni a kertemről, ahol - többek között - számos festőnövény is otthonra lelt.

Mivel tényleg nagyon unom már a telet /az egyetlen dolog amit szeretek benne az a Karácsony:)/ és ahogy nézegetem a blogokat már Nektek is elegetek van belőle, íme némi tavaszcsalogató tavalyról: