Szuper szállásunk volt, jókat ettünk, rengeteget dumáltunk, a gyerekek szétfürödték az agyukat és persze volt meccsnézés is:).
Pont ekkor volt Tihanyban a Levendula Fesztivál, így szombat reggel a rokonságra hagytuk ivadékainkat és apával édes kettesben átkompoltunk a félszigetre - idejét nem tudom mikor volt utoljára ilyen. Mármint kettesben lenni és meg kell mondanom nagyon élveztem... Addig bambulni és azt amit én szeretnék, egyáltalán egy gondolatot egyvégtében végiggondolni, vagy egy mondatot félbeszakítás nélkül elmondani... felbecsülhetetlen élmény:D
Az időjárásra nem lehetett panasz, majdnem pecsenyére sültünk és sok szépséget is láttunk persze. Mert hát volt minden amit bármilyen módon a levendulához lehet kötni /meg olyan is amit nem:)/: étel-ital, lakástextil, ajándéktárgyak, lakásdekoráció, friss, szárított és cserepes levendula, szépségápolási cikkek, stb. Hazai és külföldi, kézművestől a tömegcikkig, mívestől a majdnem gagyiig /mondjuk ilyen csak elvétve akadt/ egyaránt - tényleg minden amit csak el lehet képzelni. Aki volt már ezen a fesztiválon tudja miről beszélek:).
Ahogy gyarapodott a vásárfia a kezeinkben, egyre kevesebbet tudtam fotózni:). Feltankoltam illóolajjal, szappanokkal, "némi" ajándékba való aprósággal, egy kazalnyi friss levendulával /ezt mondjuk kár volt, de most nem mesélem el miért/, ugyanis a szedd magad programra már nem tudtam rávenni életem párját - bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem se volt túl nagy kedvem 40 fokban ilyen huncutsághoz:).
A nyaralóban maradottaknak az alább látható állítólag nagyon finom sütikből vittünk /én nem ettem belőlük/, igaz a levendulához annyi köze volt, amennyi a tetejükre volt szórva és enyhén szólva horror áron adták...
Természetesen nem jöhettem el néhány újabb tő Bartus-féle levendula nélkül, ezúttal a sötétlilából:
