Még novemberben a csemeték adventi vásáraira és barátoknak, ismerősöknek ajándékba készültek ilyen, valamint zöld sálas mézik:
Itthonra csak néhány árva maradt...
...de azért jutott belőlük vázába tett fenyőágakra az ablakba, kosárba asztaldísznek és még a karácsonyfára is:)
A méziken kívül néhány hímzett szívecske és Tilda-hóember is elvándorolt a vásárokba. Ezekhez hasonlók, de sajnos csak a régebben készültekről vannak képeim:
Most pedig egy kis nyavalygós rész jön:).
Mint minden évben most is ledöbbentem, milyen nevetséges összegért kínálták a portékákat. Értem én, hogy így legalább biztosan elviszik és tuti a bevétel, meg az is oké, hogy jótékonyságról van szó. De valahogy mégis olyan megalázónak érzem, hogy csak ennyire tartják a munkánkat. Ti hogy vagytok ezzel?
Nagyon szépeket készítettél! Sajnos a "portékák" ára nem az értékükhöz, hanem az emberek - egyre soványabb - pénztárcájához van szabva.
VálaszTörlésNe add fel, az ilyen emberek, mint Te is, viszik előre a világot! Persze tudom, hogy Te sem gondoltad komolyan - elsírjuk bánatunkat, de legközelebb megint énünk jobbik része győz :)
Nagyon édesek lettek :) !!
VálaszTörlésSuliban nálunk is mindig én voltam a "sütifelelős", és a szomorú az, hogy miután egyik évben azt mondtam hogy nem, nem csak az én vállamat kell hogy nyomja a felelősség, 1 lány mondta, hogy akkor majd ő - vett egy kis tálca sütit (kb 5-10 db), hogy ő ezt hozta...
Az árral pedig az a baj, hogy sokan nem gondolnak bele, hogy ez tényleg kézzel készült, hogy te ott görnyedtél felette X órát, felhasználva az ügyességedet, kreativitásodat, mert szerintem már annyira hozzá vannak szokva az emberek, hogy minden futószalagon készül, hogy el se tudják képzelni milyen lehet egy ilyen munkafolyamat... Remélem ez mihamarabb változni fog :S ... De persze ekkor még az egyre növekvő anyagárakról nem is beszéltünk... és Palkónak is igaza van, egyre kevesebb pénze van sajnos mindenkinek...