Decorative beaded pins...

     ...pontosan 4 hete leledzem fekvőgipszben és őszintén szólva néha eléggé unom már. Rettenetesen hiányzik a kert és még mindig furcsa, hogy órákig tart néhány méterrel arrébb döcögnöm. Egy küszöb átlépése is komoly próbatétel járókerettel, egy lábon ugrálva /mondjuk az ugrálás enyhén szólva is barokkos túlzás :D/ és csak olyan dolgokat csinálhatok amit fekve, vagy felpóckolt lábakkal ülve tudok elvégezni. Jó, azért igen találékony vagyok, tulajdonképpen csak a nagyobb tárgyak fél méternél távolabbra történő mozgatása meg a lépcsőzés fog ki rajtam - ez, meg a lajhárhoz képest is lassú helyváltoztatás viszont pont elég ahhoz, hogy olykor nyomorék remetének érezzem magam...

    De csak olykor-olykor, mert mint minden rosszban, a bokatörésemben is van sok jó dolog. Többek között, hogy Pannámmal vég nélkül mütyürözhetünk:). Épp azon a héten szortíroztam a gyerekek ruháit, amikor szétcsaptam a lábam. Szép számmal akad köztük foltos, lyukas amiket egyelőre a padlásra akartam száműzni. Nyomiságom miatt, s hogy lánykámnak is meg legyen az öröme /hihetetlen fáradhatatlansággal képes mindenféle kreatívságot művelni és a fülemet rágni, hogy mindazt együtt csináljuk/, meg úgyis kéznél voltak a textilek - a tervezettnél jóval hamarabb előtérbe kerültek a recycle projektek.

      Elsőként néhány farmert szabtunk át, egyebek között tűpárnákat varrtunk belőlük. Pontosabban én varrtam, Panna a tervezést és a mikorleszmárkészen? kezdetű és végű lelkesítőnek szánt mantrát vállalta:D. Mivel képtelen vagyok gyűszűvel dolgozni 8 napon túl gyógyuló sérüléseket sikerült összehoznom a jobb kezemen mire 4 párnácska elkészült, így a díszítést lánykámra bíztam. Némi csipkét és gyöngyöket választott, az első csipkejojót még én készítettem, a többit már ő:).
     Kilyuggatott kezem miatt a varrós projekteket fel kellett függesztenünk egy időre és más elfoglaltság után voltunk kénytelenek nézni - készítettünk hát "néhány" dísztűt a párnákhoz. Mert mit ér az új tűpárna vadonatúj tűk nélkül...?

  
     Íme az első adag 'beaded stick pin'. Különböző ásványgyöngyök /rózsakvarc, fehér-, perzsa- és kék jáde, ametiszt/, fém- és csiszolt üveggyöngyök felhasználásával készültek, a tervezésben és az összeállításban szabad kezet kapott a kiscsaj, nekem a ragasztás maradt.Szerintem nagyon szépek lettek és ez csak a jéghegy csúcsa... Már készül az újabb kollekció és persze az utánpótlás, ugyanis 2 tűpárna és jó pár tű már új gazdájához költözött mire eljutottunk a fotózásig:). Természetesen eladósorba is került közülük, de erről majd legközelebb írok.
     Már így is elég hosszúra nyúltam, pedig még meg sem mutattam mit készítettem az Új Kenyér Ünnepén... Tudom, nem nagy dolgok, meg szoktam én máskor is ilyet csinálni, de mégis jó érzés, hogy nyomin is sikerül:).
A kenyérsütést nem mertem bevállalni egy lábon zizegve, ülve meg nem lehet normálisan dagasztani, de azért készült finom zsemle /sütőporos, gyorsan elkészíthető/ és aszalt paradicsomos-rozmaringos-füstölt olívás focaccia. Ezeket felpolcolt lábakkal is össze tudtam állítani, a sütőbe való ki-be rakosgatást apánk vállalta, a hozzávalók összeszedésébe meg a gyerekek is besegítettek - nem bírták kivárni míg 1 lábon száguldozva szerencsétlenkedve előkészítek mindent:).
A végeredmény igen remek lett, bazsalikomos-fokhagymás fűszervajjal, hajszálvékonyra szelt lilahagymával, saját termesztésű paradicsommal és grillezett csirkemellel /természetesen saját nevelésű csirkéből/ mennyei vacsorát csaptunk belőlük.
     Ha jobban belegondolok tulajdonképpen jobb dolgom van, mint valaha:D Sose volt ennyi segítségem még. Csak a kert... az a szép zöld kert ne hiányozna annyira...