Szóval itt van a kis édes, aki az 'Azúr' nevet kapta mert amikor kivettem a festőléből és megláttam a színét, a Cote d'Azur jutott eszembe, mikor májusi reggeleken felszáll a ködpára és mellbevágja az embert a hihetetlenül kék tenger látványa...
Megszárítva persze már jóval világosabb, de a név marad:)
Egészen közelről nézve látszanak a különböző árnyalatú cirmok...
Ő tehát az újabb kísérlet eredménye, most egy motringnyi a kertben fog eltölteni egy hetet. Hóban-fagyban, esőben, napsütésben - tesztelni kell a színtartósságot:)
Nagyon szép és a neve is tetszik :)
VálaszTörlés